A gyűjtemény leírása
A ház eredetije az 1880-as évek első felében épült. Az 1881. évi építési terv még egyszerű deszkaoromzatot tüntet fel, de mire a ház felépült, szép kivitelű napsugaras deszkaorom készült.
A napsugaras oromdíszítés a barokk egyházi művészetben gyökerezik. Az 1879-es tiszai árvíz elpusztította a régi parasztházakat, ám az újjáépítés tervezőmérnökei típusterveikkel segítették a napsugaras házorom újrafelfedezését.
A berendezés a polgárosodó paprikatermesztők 20. század eleji lakáskultúráját mutatja be. A szoba-konyha-szoba-kamra-szoba beosztású házban a parasztcsalád három nemzedéke élt egy fedél alatt. Az eredetileg nyílt tüzelőjű pitvart az 1910-es években lepadlásolták, ezzel takaréktűzhelyes, füstmentes „tiszta konyha” létesült. A hajópadlós szoba fala a 20. század eleji paraszt-polgári ízlés szerint mintás festésű (piktorolt), berendezése igényes kivitelű, szecessziós ízlésű asztalosmunka, egy alsóvárosi házaspár 1914-ben városi asztalosnál készíttetett hálószoba garnitúrája. A hátsó szoba a szülők lakásberendezését mutatja, amely az 1870-1900-as évekre jellemző. A 19. század végi városi parasztházak sajátossága az oszlopos tornác. Ősszel az ott száradó paprikafüzérek színes látványt nyújtottak. A ház kamrájában a 19-20. századi szegedi paprikások munkaeszközeit, munkamódját bemutató kiállítás látható. A házi paprikafeldolgozás különleges eszköze volt a száraz paprikahüvelyeket összezúzó „külű”, „kölyű”, melyet lábbal taposva működtettek.