A népdal tágabb értelemben valamely énekelt dallammal szerves egységet alkotó, strofikus szerkezetű népköltészeti alkotás, szűkebb értelemben lírai folklórműfaj. Szerzője nem ismert, szövege a nép ajkán csiszolódva, formálódva szájhagyomány útján maradt fenn. Meg kell különböztetni a szerzőséghez köthető, gyakran egyéni sajátosságokat hordozó műdal-tól. A magyar népdalszövegek legalapvetőbb motívumai: szél, tűz, csillag, víz, hal, madár, ló, falevél, ág, virág.
A zenetudomány és a népzenekutatás szempontjából valamennyi énekelve előadott alkotás népdalnak minősül, a zenei hangzástól, szólamszerkesztéstől és a szöveg műfaji jellemzőitől függetlenül, így a kategória a deklamált munkadaloktól és a kis hangterjedelmű gyermekmondókáktól a recitatív siratóénekeken és népballadákon keresztül a gyakran többszólamú szokásdalokig számos folklórműfajt magában foglal. Az irodalomelméleti megközelítést alkalmazó szövegfolklorisztika ezzel szemben csupán az európai parasztság körében szájhagyomány útján fennmaradt, a líra műnemén belül a dal műfajába sorolható, jellemzően egy szólamban énekelt szövegeket sorolja a népdalok – Bartók terminológiájával a parasztdalok – kategóriájába.
hu
